2017-01-18

Diana Gabaldon – Outlander: Az ​idegen (Outlander 1.)

FÜLSZÖVEG: 1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után. Egészen addig, míg óvatlanul keresztül nem sétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” válik belőle, vagyis idegen – a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön Urunk… 1743. évében.

Számára ismeretlen erők visszasodorták az időben. Claire olyan intrikák és veszedelmek között találja magát, amelyek az életét veszélyeztetik… és összetörhetik a szívét. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben.



INFORMÁCIÓ:
Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 908
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly:910 g
ISBN: 9789632453798
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2010 
Sorozat: ARANY PÖTTYÖS 
Fordító:Farkas Veronika

SZERINTEM: Ez is egy olyan könyv, amivel szemezgettem már egy ideje, hogy érdekes, és robosztus, csak mindig halogattam, hogy á, de mi van, ha nem tetszik, meg mi van, ha ez is ilyen tinis izé, vérfarkasokkal meg vámpírokkal, és grrrr. Hát nem, nagyon nem az, aminek elsőre hittem, szerencsére, és ebben akkor lettem nagyon biztos, amikor a Könyvmolyképző oldalán beleolvastam a könyvbe. Gondoltam, próba szerencse.

Ez a próba pedig nagyon sikeres lett, hiszen amióta elkezdtem olvasni, csak erről tudok beszélni, a sorozatra is azonnal rávetettem magam, és az első kötet után elkezdtem a másodikat is hajkurászni, annyira nagyon kellett a lelkemnek, hogy ne várjak, hanem azonnal folytathassam az olvasást. Szóval, remélem érzitek, amolyan tinédzser kori fangörcs tört rám, amit nem is bánok, hiszen a sorozatnak nyolc kötete van, mindegyik 900 oldal körüli hosszal :))))


A történet főszereplője Claire, aki egy ősi skót kőkörnél tett látogatása alkalmával 1945-ből egyszer csak 1743-ban találja magát, ráadásul gyakorlatilag azonnal bajba kerül. Nagyon sok szempontból tetszett a történet, illetve maga az Outlander világa, de elsősorban talán az erős női karaktert tudom kiemelni, Claire-t, illetve hihetetlenül imádtam a részletes karakterábrázolásokat- és a könyveken keresztül megfigyelhető fejlődéseket. No és persze az sem elhanyagolható, hogy olyan képet kapunk a skóciai, majd a második kötetben a franciaországi 18. századról, amit egy középiskolás történelemkönyv egyszerűen képtelen átadni.

Az Outlandert egy kicsit a Game of Thrones-hoz tudnám hasonlítani, de csak egy kicsit, és ez fontos. Persze, elsőre a külcsíny miatt lehetne párhuzamot vonni, de nem ez az elsődleges, hanem az a sok sok szereplő, aki megjelenik Az idegen lapjain, és akikkel – itt is – gondom akadt, megjegyezni, hogy ki mikor merre hol és mit csinált. S talán ennyivel ki is pipálhatjuk a párhuzamot, mert alapvetően az Outlander egy történelmi romantikus-kalandregény, de mégsem abban az értelemben, ahogyan elsőre gondolnánk.


Mostanában változik az ízlésem, szóval ha azt mondom, hogy Jamie és Claire szerelme, az ő kettősük plusz egy dolog volt ahhoz, hogy még inkább beszippantson ez a világ, akkor ne lepődjetek meg. Imádtam/imádom őket, mert az ő részeik nem csak arról szólnak, hogy egymás karjaiba hullanak, hanem sokkal többről: rengeteg humor van a párbeszédeikben, a cselekvéseikben, majd pedig ahogy halad előre a történet, olyan kötelék jelenik meg, amit én személy szerint még nem igazán olvastam. Spoilermentesen pedig a könyv vége az,ami véleményem szerint felteszi a pontot az i-re, mármint Claire kitartása és tenni akarása, majd az, ahogyan tűzön-vízen keresztülviszi az akaratát.

S ha már romantika, szerelem: az Outlander elég sok szexjelenetet tartalmaz, leírva nem is igazán a belepirulós fajtából, de a sorozat mindenképpen 18+ (és nem csak emiatt). Még valami volt ezzel kapcsolatosan, ami tetszett, a homoszexuális szál, és erre bevallom, kíváncsi lettem, hogy ha a 21. században is olykor bujkálniuk kell a melegeknek, akkor milyen lehetett egy olyan korban a helyzetük, ahol az is főben járó bűnnek számított, ha egy lány az esküvő előtt elvesztette az ártatlanságát? Ezt sajnálom, hogy nem fejti ki az írónő, legalábbis sem az első, sem a második kötetben nincs információ róla. Persze, józan paraszti ésszel ez hétpecsétes titoknak számított, a coming out pedig egyenlő lett volna a halállal.


Fentebb említettem, hogy a szereplők erősek, és jól kidolgozottak: nos, Claire az, aki a sorozatban és a könyvben is tökéletesen "átjön", merész, kemény, de szerethető, de mellette a többieknek sem kell elbújnia. Jamie megtestesítője, Sam Heughan nagyon cuki, viszont ezzel a karakterrel valahogy mégsem szimpatizálok annyira, mint "kellene" (nincs vele bajom, de őt valahogy mintha nem ismerhetnénk annyira, mint Claire-t), habár a kettősük az, aki mégis mindent visz nálam. Jamie viszont nincs Murtagh nélkül, s itt jön a képbe egy olyan dolog, ami szintén ritkán esik meg velem: nagyon megkedveltem egy mellékszereplőt, ha a kedvenceimről kérdezne valaki, őt is biztosan emíteném. És hogy ki mást még? Geilis Duncan-t, aki szintén nem fő karakter, és talán ő  a fejemben az olvasás alatt is összefolyt a sorozatbeli megtestesítőjével, Lotte Verbeek-kel, de pont ez adta a különlegességét Geilie-nek.

A karakterek, illetve az írónő stílusa is mind olyan elemei a könyvnek, ami miatt gyakorlatilag seperc alatt kiolvassa az ember, feltéve ha az első néhány oldal, és maga az időutazós téma elnyeri a tetszését. Nem mondanám semmiképp, hogy könnyű olvasmány, mert nem (belőlem például rengeteg érzelmet előcsalt), de megéri, hiszen egy olyan világot tár elénk, amibe talán még kedve is szottyanhat az olvasónak valóságosan belekeveredni.


Tulajdonképpen olyasmi érzésem van, hogy ez egy zseniálisan megírt könyv, úgy is, ha a helyszín- és időválasztást nézzük: a 18. századi Skócia valóban egy elég misztikus hely (igazából a jelenkori is), hát még ha a történelmi eseményeket is ide vesszük, a kor normáit, hétköznapjait. Mivel a történelemhez nem konyítok, ezért hajlamos vagyok sok dolgot elhinni abból, amit Gabaldon leírt, főleg azért, mert az 1700-as évek távoli múlt, de azért mégsem annyira messzi, mint mondjuk a honfoglalás. Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra mindig is izgalmasabb lett volna, ha töriből nem az évszámokat kell magolni, hanem az adott kor mindennapjaitról is tanultunk volna, és kaphattunk volna egy képet arról, hogy a korabeli emberek élete során hogy néz ki egy napjuk, hogyan öltözködnek, hogyan tisztálkodnak, vagy például a Claire-hez és Geilie-hez hasonló gyógyítók hogyan kezelik a betegeket, ilyesmi.

Összességében imádtam, de ez azt hiszem érződik a bejegyzésből. Az első kötet hihetetlen erős, és méltóképp megalapozza a sorozatot, szóval bátran ajánlom, ha esetleg van, aki még mindig vacillálna. Sokaknak tudom, hogy a 900 oldalas hossz elrettentő lehet, de ha megtetszik, pár nap alatt befalja az ember – velem is így történt. A tévésorozat darálása előtt pedig olvassátok el a könyvet, mert itt is igaz az az örök érvényű mondat, hogy a könyv jobb (részletesebb, élménydúsabb), mint a film.


3 megjegyzés:

  1. Életem egyik legjobb könyve, engem teljesen beszippantott két éve, ha jól emlékszem. A sorozat épp "szabadságra ment", én pedig nem bírtam, kíváncsi voltam, kellett a folytatás, hát elkezdtem a regényt. Nem mentem végig az összes köteten még, de az első 4-en nagyon hamar végigmentem, nem tudtam szabadulni a karakterektől és nem is akartam :) Talán megértem, hogy neked pont Jamie nem szimpi annyira (bár nekem kedvencem az elejétől), de szerintem ez hamar meg fog változni, ha tovább olvasod a sztorit. Majdnem spoilereztem, de maradjunk annyiban, hogy lesz pár száz oldal, amikor Clair nincs a képben, bejön egy harmadik szereplő és végre megismerhetjük Jamie-t egy kicsit jobban.
    Egyébként a legelső könyv tökéletes, az összes többiben viszont van pár száz oldal, ami kicsit kínszenvedés, de megéri átrágni magunkat rajtuk :)

    VálaszTörlés
  2. A második könyvet olvastam már, és az nem volt annyira jó, mint az első, de így is azt tudom mondani, hogy tetszett. Bár szeretem ráfogni arra, hogy egy sorozat/trilógia második része majdnem mindig gyengébb, mint az első.

    Van egy sejtésem, hogy ki az a harmadik szereplő, mert néha szeretem direkt elspoilerezni magamnak, és az Outlander Wikin amikor megláttam, az első gondolatom az volt, hogy miért nem nyírta még ki ezt a picsát senki - feltéve ha jól informált vagyok, és ez a szereplő az első kötetben is jelen van :D

    Hollandul vagy angolul olvastad a könyveket? Én is gondolkodom, hogy angolul is neki kellene ülni, de hiába tudok angolul, ha úgy olvasok, az nem annyira komfortos, bár az Outlanderért mindent :D

    VálaszTörlés
  3. Tudom, hogy nem mai bejegyzés, de én nagy bajban vagyok, mert amikor elkezdtem a sorozatot a nyáron akkor nem tudtam még a könyvekről. Megnéztem mostmár mindkét évadot és nagyon az első könyvet mindenképpen beszerzem(nem tudom még, hogy angolul vagy magyarul), de nem tudom, hogy a többit is elolvassam-e, mert úgy a sorozatot elspoilerezem...

    VálaszTörlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)