2017-05-04

Fábián Janka – Az ​utolsó boszorkány lánya

FÜLSZÖVEG: 1760-ban ​Zsófia, az utolsó bécsi boszorkány lánya szomorúan fogadja a Habsburg-trónörökös, József főherceg közelgő házasságának hírét. A lány évek óta titokban rajong Mária Terézia elsőszülött fiáért, és az esküvő napján úgy érzi, valamivel fel kell hívnia magára a főrangú ifjú figyelmét. Ám ehelyett egy másik fiatalember szeme akad meg rajta; a daliás Kolosy Károly, a királynő magyar királyi testőrségének tagja még párbajozik is érte…

Zsófia története egy szerelmi dráma súlyos következményei miatt Párizsban folytatódik, ahol az ő és a családja sorsa akarata ellenére is összekapcsolódik a Habsburgokéval – József császár után Marie Antoinette-ével is. A francia forradalom kitörése előtti években a királyi udvar látszólag fényűző élete mögött rejtett tragédiák sora húzódik meg, amelyekről csak az uralkodók bizalmasai tudhatnak. Közöttük van Zsófia is, aki hiába is próbálna kívülálló maradni, az egyre baljósabb események őt is magukkal sodorják, és hamarosan már a saját és a családtagjai életéért kell küzdenie.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: LIBRI KÖNYVKIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 467
Borító: CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS
Súly: 680 g
ISBN: 9789633106693
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2016 

SZERINTEM: Rettenetesen tartottam ettől a könyvtől, mert Fábián Janka munkásságával nem találkoztam még, és erősen bennem volt a félsz, hogy valami limonádé kerül majd a kezeim közé, amit valami csodálatosan szép borítóba bújtattak. Mert kétségtelen, hogy nem tudok szó nélkül elmenni a borító mellett, hiszen varázslatos, egyszerű, letisztult, de mégis annyira jó ránézni, mert szép. De szerencsére csak kellemes csalódás ért, már ami a belsőt illeti, és csak a számat tátottam, hogy jézusmaris, miért nem olvastam még Fábián Jankát?! Avagy ideje lenne felfedeznem a kortárs magyar írókat is, és leküzdeni minden félelmemet.

Szóval van ez a varázslatos 18. század, ami az én szememben talán túl sok csodás elemmel is fel van ruházva (khmmm, Outlander), s noha most nem Skócia a helyszín, hanem Bécs és az Osztrák–Magyar Monarchia, a történet ugyan úgy magával ragadott, és beszippantott, mint Claire és Jamie sztorija. És ha már említettem a mostanság kedvenc sorozatomat, azért van némi átfedés is, hiszen ahogyan Claire, úgy Felícia, majd Zsófia is "füves asszonyok" lesznek, gyógyítók.

Bevallom, csaltam az olvasás megkezdésekor, ugyanis hátra lapoztam, de csak arra voltam kíváncsi, hogy mennyi időt ölel fel a történet, és meglepődtem, mert sok-sok évet. Az első oldalakon egy fiatal és szertelen Zsófiával találkozhatunk, aki a maga naiv módján látja a világot, illetve a körülötte lévő férfiakat, a végén pedig egy érett asszony búcsúzik az olvasótól. Nekem ez nagyon tetszett, hiszen nem néhány évet kapunk, hanem gyakorlatilag egy egész élettörténetet, nagyon sok árnyalással, történéssel, és rengeteg olyan dologgal, amin el lehet töprengeni, hogy igen, mennyire egyszerűnek tűnik az élet, vagy néhányaké kifejezetten irigylésre méltónak hat, de ha már csak egy kicsit is a felszín alá nézünk, akkor nagy titkok lepleződhetnek le – például az uralkodói család csillogása, és minden pompája, amit kifelé mutatnak, és mutatniuk kell, de közben gyakorlatilag belül rohad az egész kép, nincs cukormáz, nincs csillogás, hanem csak a tragédiák, melyeket olykor a kényszer szül.


A könyvben ezt láthatjuk, olvashatjuk, illetve természetesen Zsófia történetét, az ifjú, hajadon hölgyét, akinek egy pillanat alatt megváltozott az élete egy meggondolatlan döntés miatt, és eme apró "hiba" végett a kor normái szerint azonnal döntenie kellett, belekényszerítve magát egy olyan helyzetbe, amit alapesetben nem biztos, hogy meglépett volna. Tetszett, hogy ugyan Zsófia a főszereplő, de nagyon sok mellékszereplő valahogy úgy tűnt, több, mint mellékszereplő, s ennek nagyon örültem, mert bevallom, nagyon kíváncsi voltam mindenre, ami csak történhet ezekkel a karakterekkel. Kicsit rébuszokban írok, hiszen nem szeretnék spoilerezni, ám mégis annyi érdekes részlet van, amit ki lehet vesézni, vagy ami eszembe jut jóval az olvasás után is....

Tulajdonképpen ha egy kicsit messzebbről nézem a regényt, akkor egy igen komplex szerelmi dráma, és gyakorlatilag minden bonyodalom forrása is ez, majdnem az összes szereplő életében központi helyet foglalnak el az érzelmek, és az azok miatt meghozott döntések. Ha egy kicsit közelebbről nézzük a könyvet, akkor élettörténetek: ott van Zsófi, akiről mindent megtudunk, és ott vannak a Habsburgok, akikről sokat megtudunk, no és természetesen Felícia, aki szintén központi szereplője a regénynek.

Nem tudom, hogy mennyi igazságalapja van a történetnek, de tulajdonképpen az olvasás szempontjából ez lényegtelen volt, hiszen körülbelül az első negyede után nem tudtam már letenni a könyvet. Janka rettentő megkapóan és lebilincselően ír, tényleg élvezet volt minden perce a történetnek; a szereplők pedig olyanok voltak, mintha régi ismerőseim lennének, már csak ezért is faltam az oldalakat, hogy megtudjam, mi is történt velük. A befejezés korrekt volt (semmi függővég, vagy olyasmi, amibe túl sok dolgot bele lehetne képzelni), és tetszett, hogy noha történelmi romantikus, azért ez mégsem volt gyomorforgatóan túltolva, sőt.

Kíváncsi vagyok az írónő többi könyvére is, szóval remélem lesz alkalmam még tőle olvasgatni. Ha pedig elétek kerül egy könyve, akkor ne hezitáljatok, olvassátok – a belbecs ugyan olyan szépséges, mint a borítók!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)