2017-09-23

Henning Mankell – A ​gyilkosnak nincs arca (Kurt Wallander 1.)

FÜLSZÖVEG: Svédország legdélibb csücskében, két közeli kis tanyán jó szomszédságban él két idős házaspár. Háborítatlan nyugalmuk öröknek tűnik, mígnem egy éjszaka az egyik házaspárt brutális kegyetlenséggel meggyilkolják. Kurt Wallander felügyelőt bízzák meg a nyomozással, amelynek során lassanként megdöbbentő dolgok kerülnek napvilágra. A két áldozat nem nincstelenségben, de igen szerényen élt, holott a férj több bankszámlán vagyonokat tartott. Az is kiderül, hogy csaknem ötven éve, a második világháború idején az akkor fiatal férfi egy távoli tanyán apjával teheneket és lovakat tartott, és nagy mennyiségben húst szállított a német hadseregnek. Odáig vezetnének a szálak? Vagy a titokban tartott, törvénytelen gyerekhez? Esetleg a közeli menekülttáborba? A nyomozó újabb és újabb akadályokba botlik, miközben meg kell birkóznia felbomló házasságának nyűgeivel is.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: M-ÉRTÉK 
Oldalak száma: 304 
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 290 g
ISBN: 9786155113239
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2011 
Fordító: Tótfalusi István
Eredeti cím: Mördare utan ansikte

SZERINTEM: Jártam tavaly egy Skandináv krimi nevű kurzusra, amit nagyon szerettem, és többek között ott is szó volt Henning Mankell-ről. Igaz, egy ideje megvan néhány könyve, de csak most rugaszkodtam neki Kurt Wallander történeteinek. Kellett valami más, valami olyan olvasmány, ami visszatér az alapokhoz – a modern kori svéd krimiben pedig Mankell ezt testesíti (testesítette) meg.

A ​gyilkosnak nincs arca egy olyan regény, amire azt tudom mondani, hogy hihetetlenül tetszett, mert valahol azt kaptam tőle, amit nem is fogalmaztam meg magamban: skandináv minimalizmust, hideg telet, folyton kávét vedelő nyomozókat, Walladert, akinek nem nehéz kitalálni, hogy romokban a magánélete, és amúgy nem is fiatal már, ugyanakkor vág az esze, mint a borotva. Amire még felfigyeltem – igaz, ez lehet csak a fordítás számlájára írható –, hogy rövid mondatokkal játszik, nincsenek barokkos körmondatok, nincs túlmagyarázva egy esemény sem. Ezek az apróságok talán annak a számlájára írhatóak, hogy először 1991-ben adták ki a sztorit, az azóta eltelt közel 30 évben pedig rengeteget változott a műfaj.

Engem minden alkalommal lenyűgöz, amikor 15-20 éves, vagy annál régebbi könyvet olvasok, hogy mennyire más a légkör, mennyire más az egész úgy, hogy nincsenek modern technikai kütyük, nem kapják elő az iPhone-t, de még csak a sima mobiltelefont sem, ugyanis akkoriban ezek még vagy nem léteztek, vagy méregdrágán, így nem is volt az átlagembereknek semmi hasonló eszközük.


Henning Mankell (1948-2015) svéd krimiíró, gyermekkönyv-szerző, drámaíró; Kurt Wallander ikonikus alakjának megteremtője.

Maga a cselekmény pedig azt hiszem, hogy teljesen átlagosnak mondható, már ha a krimiket nézzük. Nem éreztem úgy, hogy húú, ez valami hihetetlenül más, vagy új, de nem is volt rossz. Élveztem az olvasást, számomra az nyújtott elemi újdonságot, hogy nem most játszódik, nem mai módszerekkel deríti fel a rendőrség a bűntényeket, és a szabályok sincsenek olyan komolyan értelmezve akkoriban, mint mondjuk manapság. Kis kitekintésnek, csemegének remek lehet Mankell, én mindenképpen szeretném folytatni a Wallnder-sorozatát.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)