2017-09-24

Lyn Ragan – Kopogtat ​a túlvilág

FÜLSZÖVEG: Amikor ​elveszítünk valakit, a fájdalom mellett a hiányérzet az, amitől a legjobban szenvedünk. S míg a fájdalmat enyhítheti az idő múlása, addig az űr, amelyet a szeretett lény távozása hagy bennünk, csak egyre nagyobb lesz. Úgy érezzük, minket is elnyel, tehetetlenek vagyunk vele szemben. Vagy mégsem? 
Lyn Ragan mély meggyőződéssel hiszi – és ebben saját története és tapasztalatai erősítették meg –, hogy halottaink, földi porhüvelyüket levetve, tovább élnek a Túlvilágon. S ahogyan mi is a legbensőnkben őrizzük emléküket, úgy ők sem feledkeznek meg rólunk. Kommunikálnak velünk. Jeleket küldenek. Ezeket az üzeneteket azonban nem mindig könnyű fogni és értelmezni, márpedig mindnyájan egyértelmű jelekre vágyunk. 
Egy új nyelvet is fáradságos munka elsajátítani, de a Szellemek Nyelvét megtanulni még nehezebb. Ebben segít Lyn Ragan, aki rendszerezi a Másik Oldalról érkező jelek fajtáit és jelentésüket. A Kopogtat a Túlvilág egyfajta ábécéskönyve ezeknek a jeleknek és üzeneteknek, a halottaink küldte ajándékok megfejtéséhez. 
Halott szeretteink kommunikálni akarnak velünk. Ha kapcsolatban szeretnél maradni azokkal a szeretteiddel, akik már elhagyták a földi világot, és fel szeretnéd ismerni a Másik Oldalról érkező ajándékokat, ez a könyv hasznodra lesz!

Lyn Ragant élete nagy tragédiája indította el a spiritualizmus útján. Kedvesét, Chipet meggyilkolták. Gyászából Chip Odaátról érkező üzenetei ragadták ki – a nő azt kívánta tőle, hogy írja meg a történetüket. Míg Lyn első regényén dolgozott, megismerkedett az energiamunka spirituális művészetével, tanulmányozta a reikit, az auraérzékelést és a csakra-kiegyensúlyozást. Később hivatásos aurafényképész, felszentelt lelkész és gyerekkönyvíró lett belőle. Ma Atlantában él.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: JAFFA KIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT. 
Oldalak száma: 222
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 236 g
ISBN: 9786155715051
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2017 
Fordító:Rézműves László

SZERINTEM: Ez az a könyv, ami gondolom elég megosztó lehet, hiszen nem mindenki hisz a túlvilágban, vagy abban, hogy vannak jelek, vagy események, történések, amit jeleknek lehet venni. Utóbbival kapcsolatosan még én sem igazán tudom, hogy mit higgyek, hiszen most ez vajon egy jel, vagy csak történt valami, és én görcsösen mindent bele akarok magyarázni? Így vagy úgy, de ez a könyv mindenképpen érdekes annak, aki fogékony rá.

Én fogékonynak tartom magam ezekre a dolgokra (egy csipet szkepticizmussal), így érdekes volt olvasni róla, habár néhány helyen kicsit úgy éreztem, mintha túl sok lenne, ezeknél a részeknél pedig elgondolkodtam, hogy vajon egy olyan spirálba kerülhettem-e bele, hogy minden áron hinni akarok, mert túl sok haláleset volt a környezetemben, a borongós időben a hiányuk jobban fáj, a könyv pedig mintha egy kicsit ki is használná ezt, és annál jobban adja alád a lovat. Morbid példa, de az jutott eszembe, hogy amikor egy rákos betegnek minden vackot eladnak, ő pedig szerencsétlen minden ilyen vackot megvesz és kipróbál, mert annyira szeretne meggyógyulni, hogy bármit kipróbálna. Olvasás után egy kicsit átgondoltam a könyvet, és valóban, érzelmileg szükséges egy kis távolságtartás tőle, legalábbis nekem biztosan.

Tulajdonképpen egy alapot ad a könyv azzal kapcsolatosan, hogy hogyan értelmezz jeleket, például a könyvben felsorolt állatok jó kiindulópontok lehetnek a hozzám hasonlóknak, akik erről nem igazán tudnak semmit – és nyilván nem arról van szó, hogy tanuld meg, hogy például melyik madár milyen jelentéssel bír, de ha mondjuk meglátsz több tucat, vagy több száz katicát, akkor én ez után tudom, hogy érdemes lenne utánanézni, mert lehet, hogy nem véletlen a dolog. Hasonló a helyzet a számokkal is, főleg, amikor mindentől függetlenül úgy gondolod, hogy az a szám, vagy számsor, ami eléd került egyszerűen csak fura.


Ez a kötet engem túlságosan is magába rántott, egy délután-este alatt kiolvastam, és hiába volt a kezemben metrón, buszon is, volt, hogy bekönnyeztem rajta (erre is írtam, hogy érzelmileg egy kicsit el kell távolodni tőle, hogy le tudd tisztázni, valóban mit is gondolsz). Laikusként olvasva talán más lenne a véleményem, de ha saját magamat nézem, akkor azt hiszem, hogy jobb is, hogy ennyi év távlatából került a kezembe, mert az amúgy is elhúzódó gyászmunkán nem segített volna egyáltalán az én esetemben, túlságosan megszállottá, még inkább befelé fordulóvá tett volna.

Vicces, ez megint egy elég paradox értékelés, pedig amúgy tényleg úgy tettem le a könyvet, hogy hűha!, és hogy ez mennyire megtalált, és mennyire örülök, hogy elolvastam – azt hiszem, hogy itt jön be a képbe a fent már említett csipet szekpticizmusom. Hit és érzés kérdése teljes mértékben, hogy valaki leveszi-e a polcról a Kopogtat a túlvilágot, és hogy az olvasottakról mit gondol. Én nagyon örülök neki, hogy elolvastam, és tulajdonképpen ez is csak a véletlenen múlt, és nevezhetjük isteni gondviselésnek, mint ahogyan azt is, ahogy kapcsolatba kerültem a Jaffa Kiadóval. Mostanában kicsit jobban hiszek az ilyen sorsszerű dolgokban, így valahogy úgy érzem, hogy nekem el kellett olvassam ezt a könyvet.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)