2017-09-28

Paulo Coelho – Az ​alkimista

FÜLSZÖVEG: Paulo Coelho 1988-ban megjelent regénye, Az alkimista minden idők legnagyobb könyvsikere az író hazájában, Brazíliában, ahol eddig közel kétszáz kiadásban látott napvilágot. A spanyol pásztorfiú története – jelképes zarándokútja – arra ösztönöz bennünket világnézetünktől függetlenül, hogy merjünk hinni álmainknak, vegyük kezünkbe sorsunk irányítását, találjuk meg elrejtett kincsünket, ami csak a miénk, s közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Ez a legendás mű úgy lett világsiker néhány év alatt negyven nyelven, sok-sok millió példányban, hogy irodalmi értékét is mindenütt elismerték.




INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft. 
Oldalak száma: 173
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 214 g
ISBN: 9789639615816
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2016 
Fordító: Piros Ákos & Simkó György
Eredeti cím: O Alquimista

SZERINTEM: Mostanában óvatosabban olvasok Coelho-t, de alapvetően úgy, hogy igyekszem átgondolni, hogy mit is ír, ha pedig olyan, akkor kicsit elvonatkoztatni a tényleges cselekménytől. Az alkimista is ilyen: maga a cselekmény annyira nem nyerte el a tetszésem, de a könyv igazi mondandója annál inkább.

Szóval a cselekmény szerint egy pásztorfiú elindul megkeresni a személyes kincsét, és ezért nagyon sokat kell utaznia, ami időben is, energiában is sokáig tart, sokan hátráltatják, vannak, akik segítenek neki – tehát nagyjából mint egy mese –, viszont a könyv befejezése után ha elgondolkodik az ember, akkor kicsit többről van szó.

A könyv üzenete az én értelmezésemben pedig nem más, mint hogy mindig merd az álmaid hajkurászni, hogy ha azt érzed, többre vagy hivatott, akkor menj utána, ami jó dolog, viszont rettenetesen körülményesen van mindez megfogalmazva. A Bridával tudnám összehasonlítani, mégpedig úgy, hogy talán a Brida a női lélekre jobban hat, ráadásul érdekesebb az üzenet köré font történet is.

Tulajdonképpen Az alkimista kissé elvont, és helyenként túlzó, túlírt, viszont legnagyobb meglepetésemre inkább csak abban nyilvánult meg ez az egész, hogy kicsit döcögött az olvasás, falhoz csapni egyáltalán nem akartam. Hiába, azt hiszem, hogy én is csak öregszem, és egyre szentimentálisabb leszek, lehet már a korábbi rossz tapasztalat könyvei sem váltanának ki belőlem olyan hatást, mint annó.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)