2017-10-29

Könyvkiadók és bloggerek: hogyan is történik az együttműködés?


Gondolkodtam már hasonló bejegyzésen egy ideje, de azt hiszem, a végső lökést a Cosmopolitan Blogger Day adta meg, ahol már sokadszorra is előkerült a kérdés, hogy az elolvasunk egy könyvet, és írunk róla tulajdonképpen hogyan is néz ki mondjuk úgy, a kezdetektől, a mínusz egyedik lépéstől. A kiadók megmondják, hogy mit olvassunk? Ki keres meg kit, a kiadó a bloggert, vagy fordítva? A kapott könyveket megtarthatjuk, vagy vissza kell őket adnunk? Kapunk ezért az egészért pénzt? Ezekre a kérdésekre igyekszem most válaszolni egy olyan bejegyzés keretében, ahol kicsit mesélek arról, hogy hogyan is működik a könyves bloggerkedés akkor, amikor kapcsolatban van az adott blogger a kiadókkal.


Négy éve kezdtem el ezt a blogot írni, és ugyan több helyen is megosztottam már, de leírom ismét: mindig is szerettem írni, és valahogy akkor éreztem azt, hogy személyes jellegű dolgokat a jövőben inkább nem osztanék meg úgy és olyan formában, ahogyan azt addig tettem. Olvasni is szerettem, így jött a könyves blog ötlete – ha nem tetszik, nem érdekel, akkor maximum törlöm elven. Közben viszont nagyon kinőtte magát a blog: egyrészt ilyen sokáig még egy online dolgot sem csináltam, másrészt pedig szerencsésnek érzem magam, hogy a mai napig lelkesen szeretem, amit csinálok, és ezt a kiadók is így gondolják (legalábbis a visszajelzésekből ítélve).

Az első recenziós könyvemet (könyveimet) 2014 őszén kaptam: ekkor a blog alig volt még egyéves, én alig 21, és fogalmam sem volt, hogy ilyesmi létezik, hogy könyveket postáznak, hogy írjak róla. Na jó, talán botorság így kijelenteni ezt, mert követtem pár külföldi bloggert, és hazai viszonylatban is valahogy rémlett, hogy van ilyen is, de úgy éreztem, ehhez több ezer követő kell, népszerűség, ismertség, stb., én ehhez kis hal vagyok, ez még a messzi jövő, ha esetleg meg is történik. Ekkoriban írtam az egyik kiadónak egy svéd krimi kapcsán, hogy tök jó volt az első rész, és kíváncsi lennék a másodikra is (egy hosszabb sorozatról van szó), ugye megjelenik, és ha igen, akkor mikor? Pont beletrafáltam, mert heteken belül boltokba is került a könyv, ám én az e-mailem végére belinkeltem a bejegyzésem is róla, hogy nézzétek, ennyire tetszett. Ebben szimplán ennyi volt, hogy esetleg jól esik majd nekik, hogy engem megfogott.

Pár napon belül választ is kaptam az üzenetemre, hogy hamarosan jön a folytatás, és egyébként nagyon szívesen elpostázzák nekem, amennyiben írok a könyvről. Mondanom sem kell, hihetetlenül meglepődtem, és természetesen elmondhatatlanul örültem, hogy woow, nekem, tényleg? Kis kiegészítést hozzátennék még ehhez: nem csak azt a könyvet kaptam, hanem egy "meglepetést" is (regényt, magyar nyelvűt), amiben a lengyel nyelv központi szerepet játszik – akkor is, most is szlavisztika alapszakos voltam/vagyok, de más nyelvvel –, és azóta motoszkál a fejemben a lengyel, tavaly harmadik helyen meg is jelöltem az egyetemi felvételinél, emiatt a könyv miatt. Ez a kiadó egyébként az Athenaeum volt, illetve a Mama, papa, gyerekek könyv, a meglepi pedig a Levelek a bőröndből.

2015 elején bekerültem egy blogger csoportba (kb. egy évig voltam tag), ahol tulajdonképpen kapkodtam a fejem, mert nagyon sok kiadóval kapcsolatban voltak, és igazából ennek kapcsán volt merszem külön is írni egy-egy kiadónak. Nem éreztem magam sem nagynak, sem ismertnek, és ha csak a tényeket nézzük, igazán sok követőm sem volt, könyveket mégis kaptam valamilyen csoda folytán – legalábbis én csodának éltem meg. Ezzel leginkább csak azt szerettem volna leírni, hogy nem mindig a követők és a nagy számok a minden, vagy a mérvadó, azóta rájöttem, hogy sokkal többet számít a tartalom, mármint sok marketinges tényleg inkább ezt figyeli.


No de akkor essen szó a legizgalmasabb részről, azaz hogy hogyan is működik az együttműködés :) Két út van: vagy az, ahogy én kezdtem, azaz a blogger ír a kiadónak – pár éve szerintem ez volt a jellemzőbb –, vagy pedig a kiadó keresi fel a bloggert. Nem gondolom, hogy egyik jobb vagy rosszabb lenne, hiszen a marketingeseknek is sok dolguk van, nem csak a bloggerekkel foglalkoznak, így értelemszerűen – főleg mostanában, amikor már tényleg nagyon sok blog van –, képtelenség mindenkit nyomon követni. Szerintem ez inkább olyasmi, hogy ha a blogger ír egy kiadónak, akkor megnézik az írását, az online jelenlétét, és az alapján döntenek. Nem gondolom, hogy ez egy negatív dolog lenne, vagy hátrányból indulna emiatt bárki.

Az ilyen levelezések alkalmával előbbi esetben a blogger megírja, hogy melyik könyv érdekelné őt, a kiadó pedig vagy rábólint, vagy nem; utóbbi verziónál pedig a kiadó ajánl 2-3 könyvet a bloggernek, ami szerintük érdekelheti őket. Ezeket természetesen nem kell kötelező jellegűnek venni, hiszen ha van olyan könyv, amin például első blikkre látom, hogy ez nem érdekel, vagy nem tetszene, akkor miért olvassam el? Hogy aztán nagy valószínűséggel leírjam, hogy bocs srácok, ez nagyon nem jött be? Nyilván van olyan is, hogy egy recenzióba kapott könyv nagyon nem tetszik, én ilyenkor megírom a kiadónak, hogy nem tudtam végigolvasni, és így inkább nem írnék róla, mert nem látom értelmét így ennek. Szerintem mindenkivel előfordult már, hogy beleszaladt egy ilyen könyvbe, ami elsőre érdekelte és felkeltette a figyelmét, a vége pedig totális szenvedés lett. Szóval a kérdésre a válasz, hogy végső soron a blogger választ, hisz mi olvasunk, bennünket kell, hogy érdekeljen igazán az adott könyv, vagy mi az, amire kíváncsiak vagyunk, vagy mi az, ami érzésünk szerint tutira tetszene (Stephen King! – félig viccelek ám, bár mondjuk nekem tőle olyan könyv nem csúszott még be, amit utáltam volna, maximum kevésbé tetszett). Nyilván így is mellé lehet nyúlni, de a kiadók végső soron nem tukmálnak semmit, legalábbis én nem találkoztam még olyan szituációval, hogy azt mondta volna bárki is, hogy de, ezt a könyvet márpedig olvasd el, mert különben baj lesz.

 Amikor a felek lefixálták, hogy mik azok az adott könyvek, akkor vagy átveszi a blogger személyesen, vagy elpostázzák neki – egyszóval kap egy fizikai példányt, amit aztán meg is tarthat. Ebből jön egy másik kérdés, amit nagyon sokan megkérdeznek, hogy akkor tulajdonképpen pénzt  is kapunk ezért az egészért, vagy sem? Nem, nem kapunk. Személy szerint úgy gondolom, hogy a könyv a kvázi fizetség, és ha ezen egy kicsit túllépünk, akkor erre azt szoktam mondani, hogy pénzt nem látok belőle, de annyival kevesebb könyvet vásárolok, ha megkapom recibe azt, ami érdekel, és egyébként is megvenném, és így is úgymond nyerek rajta, hiába nem fogok mondjuk három könyvből számlát vagy albérletet fizetni.


A fent leírtakból kiderül, hogy ebben semmi ördöngösség nincs, csak máshogy megy talán, mint például a fashion/beauty területen – amibe pedig én nem látok bele –, és könyves fronton abba sem futottam még bele, hogy harc alakuljon ki amiatt, mert csak x könyvet osztanak szét (persze, belekalkulálhatjuk azt is, hogy közel sincs annyi könyves blogger, mint amennyi a szépségápolási területen). Egyébként van olyan kiadó, ahol van határ, hogy xy könyvből csak 3 vagy 5 példányt szánnak a bloggereknek, de nem ez az általános, vagy legalábbis én ilyesmibe sem futottam még bele, hogy azt írták volna vissza az érdeklődésemre egy népszerű(bb) könyv kapcsán, hogy bocsi, kiosztottuk az összes recenzióra szánt példányt.

Talán utolsó lépcsőként tudnám megnevezni azt, hogy körülbelül egy hónap alatt illene bejegyzést készíteni egy könyvből. Ez van, amikor sikerül, van, amikor nem. Én azon a véleményen vagyok, hogy ha kell, inkább várok még két hetet vele, vagy többet, de  mindenképpen olyan írást szeretnék kiadni a kezem közül, amire rá tudok bólintani, hogy igen, ez jó. Muszájból nem jó írni – nekem nem is megy –, és nem is tartom valószínűnek, hogy akár a kiadó, vagy mondjuk magyar íróknál a szerző örülne egy olyan értékelésnek, amin érződik, hogy csak azért született, mert üldöznek a határidők (a halogatás királynőjeként mondjuk ez más területen rendszeresen előfordul velem sajnos).

Félreértés ne essék, ennek a posztnak nem a hivalkodás volt a célja, csupán csak azt vettem észre, hogy nagyon sokaknak ezek misztikus, kifürkészhetetlen dolgok. Nem gondolom, hogy bármi is titok lenne a fent leírtakból, hiszen mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy akár könyves blog írásba kezdjen, akár egy meglévő bloggal kiadókat keressen fel. Erre szoktam azt mondani, hogy egy kérdés nem kerül semmibe, és nem fáj senkinek, ellenben nagyon sok pozitívum származhat belőle. Talán felsorolni sem tudnám, hogy mennyi szuper dolog történt velem, mióta blogot írok, vagy mióta felköltöztem Budapestre, és még inkább belekerültem a könyves "vérkeringésbe": nagyon sok embert megismertem, akár kiadói munkatársakat, akár bloggereket, akár olvasókat, akár írókat; beleshettem jó pár kiadóba, hogy hol is születik a "csoda", és még sorolhatnám. Végső soron pedig a mai napig hihetetlennek és csodának tartom, hogy ilyen sok kiadó érdemesnek talál arra, hogy együttműködjünk, megtisztelőnek és örömtelinek érzem a dolgot.


2 megjegyzés:

  1. Én kicsit félek írni kiadóknak :D 2 hónapos a blogom (22.000megtekintésem van), de nem érzem azt, hogy belemennének egy ilyen együtt működésbe. :) de amúgy ez a cikk tényleg nagyon hasznos volt. Köszi, hogy megírtad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ehhez idő is kell, valóban, de később ki tudja mit hoz a sors :)

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)