2017-11-09

Emery Lord – Amikor ​összeütköztünk

FÜLSZÖVEG: Jonah sosem gondolta volna, hogy létezik egy olyan lány, mint Vivi. 

Vivi nem sejtette, hogy Jonah hoz fényt az életébe. 

Egyikük sem gondolta, hogy ilyen nyaruk lesz… hogy olyan nyár lesz, ami felülírhatja a jövőjüket. 

Egy lebilincselő történet egy új szerelemről, régi sebekről, és a mélyben fortyogó erőkről… két fiatalról, akik rájönnek arra, hogy ha a megfelelő emberrel, a megfelelő időben „ütközöl”, az mindörökre megváltoztat.





INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Menő Könyvek 
Oldalak száma: 304
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 346 g
ISBN: 9789634034216
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2017 
Fordító: Szieberth Ádám
Eredeti cím: When We Collided

SZERINTEM: Kettős érzések vannak bennem ezzel a történettel kapcsolatosan: egyfelől tetszett, és a mondanivalója remek, és komoly; másfelől viszont realizáltam, hogy valószínűleg végérvényesen túl öreg vagyok már a tini love sztorikhoz.

Úgy adták a kezembe ezt a könyvet, hogy egy bipoláris lányról szól, itt pedig felkeltette az érdeklődésem, a pszichológia mindenhogy vonz. Ez a része volt talán, ami a legjobban tetszett, Vivin keresztül kicsit bepillantást nyerhettem ebbe a betegségbe, hogy hogyan viselkednek, mik a főbb jellemzők, és leginkább hogy mennyire megnehezíti nem csak a beteg, hanem a környezete életét is a dolog.

A másik oldal Jonah, aki erőn felül küzd a családja túléléséért az apjuk halála után, miközben az anyjuk gyászol/depressziós, és nem foglalkozik a gyerekeivel. Gyanítom, hogy voltak a történetben ráerősítések is, hiszen ez a lehetetlen kategória, hogy gyakorlatilag egy 17 éves fiú vigyen egy ekkora háztartást majdnem egyedül. De kétségtelen, hogy a lényeg megmutatkozott, célzok itt a történet összképére, mondanivalójára.


A történet kerek egész, és a fent leírtakból kiindulva egyáltalán nem rózsaszín és habos-babos, sőt, szerencsére a tipikus boldogan éltek, míg meg nem haltak lezárás sem került bele. Spoiler lenne? Nem hiszem, mert ha csak a fülszöveget elolvasod, már akkor sem lesz olyan érzésed, hogy ebben a könyvben mindenkivel minden rendben van. Nincs a könyvben túl sok finomkodás, végig olyan érzésem volt, hogy hű, ez üt, és végre egy regény, ami ennyire (jól) szemlélteti a bipoláris zavart.

Fent említettem, hogy olyan érzésem is volt, hogy kinőttem a tini love sztorikból: amellett, hogy tetszett a könyv, a vége felé egyre többször éreztem, hogy néha túl sok a picsogás, túl sok a "mi még tinik vagyunk" szöveg, és egyszerűen nem tudtam ezekkel azonosulni, ami viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy egy könyvet közel érezz magadhoz. Összességében viszont örülök, hogy elolvastam, mert határozottan pozitív olvasásélmény volt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)