2017-11-01

Szentesi Éva – Kardos ​Margit disszidál

FÜLSZÖVEG: Ez a könyv legalább annyira szól a férfiakról, mint a nőkről. Míg szereplői az emberi kapcsolatok szövevényességéről mesélnek, a háttérben megjelenik a gyermekkor, ahonnan az elbeszélő érkezik. Egy, a nyolcvanas években felnövő kislány, egy csapongó, bizonytalan, fiatal nő, egy elhagyott feleség, egy szerető, egy takarítónő és négy férfi, akik körül ezeknek a nőknek az élete forog: novellákra szétbontva és összefűzve. Pontosan úgy, ahogy az élet bontja szét és fűzi össze az emberi kapcsolatokat. 

Szentesi Éva 2011-ben kezdte el írni Rúzs és Tükör című blogját, amelyben rövid feljegyzésekben mesélt arról, milyen szerelmeken, csalódásokon és megpróbáltatásokon keresztül vált felnőtt emberré – egy betegség árnyékában. Ez a novelláskötet a blog záróakkordja és koronája.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft. 
Oldalak száma: 190
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 330 g
ISBN: 9789632936093
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2017


SZERINTEM: Tavaly olvastam és szerettem Szentesi első könyvét, a Hamvaimbólt, így nem volt kérdés, hogy mindenképp szeretném, ha Kardos Margit nálam is disszidálna. A könyv nem mondanám, hogy merőben más, mint az első, hiszen a rákkal itt is találkozhatunk, viszont novellákról van szó, olyan írásokról, amik görbe tükröt mutatnak a társadalomról (érzésem szerint leginkább mégis a magyar férfiakról) akár a jelenlegi, akár a múlt századból.

Az első dolog, ami engem igazán megfogott, hogy rövidek az írások. Amíg vártam a villamosra, elolvastam egyet; amíg bedöcögtem 10 perc alatt a Határ útig, addig még egyet elolvastam. A metrón a Kálvinig épp egy hosszabbat fogtam ki, az is pont annyi ideig tartott, míg utaztam. Ez nekem azért tetszett ennyire, mert volt időm az átszállások alatt, vagy amíg az egyetemre besétáltam elgondolkodni, letisztázni magamban az írásokat. És bizony volt min gondolkodni, hiszen nagyon sok tabunak számító téma is felbukkan ezekben az írásokban. Itt nem feltétlen arról van szó, amikről 2017-ben a magyar ember nem beszél nyilvánosan, vagy talán még a barátaival sem, hanem olyasmikről, amikről már inkább hallgatunk – leginkább a 20. századi mindennapokkal kapcsolatosan, nekem azok az írások voltak a kedvenceim.

Remek példa a címet adó novella, ahol bepillanthatunk a ruszki megszállás napjaiba, mindeközben pedig Kardos Margitról, egy idős, a környezete által szenilisnek is vélt nagymamáról is egyre többet megtudhatunk. Pont ez a novella volt az, ami első olvasásra is nagyon tetszett, de amikor visszanéztem a margós könyvbemutatót, és Szentesi felolvasta, akkor meg is könnyeztem a végét. Kisgyerekként rajongtam a dédszüleim "meséiért", amikor a második világháborúról meséltek, vagy hogy az után hogyan boldogultak, milyenek voltak a hétköznapok. Akkor ezek számomra egyszerű történetek voltak, amiket képes voltam sokszor meghallgatni egymás után, mai fejjel viszont ezek az írások döbbentettek rá, hogy bizony-bizony, ehhez érettség és kor is kell, mert nagyon sokszor a sorok között kell olvasni, nem elég csak a szöveget megérteni.

A múltat elengedve ott van a szeretők témaköre is, amivel több írás is foglalkozik. Nyilván mindenkinek van erről véleménye, álláspontja, de azt hiszem, hogy ezek a történetek remekül szemléltetik, hogy semmi sem fekete vagy fehér, minden éremnek két oldala van, még akkor is, ha az olvasónak személyes tapasztalata nincs is a dologgal. Abba viszont rémisztő volt belegondolni, hogy ez is mennyire hétköznapi dolog sajnos.

Azt szerettem nagyon ebben a kötetben, hogy elgondolkodtató az összes írás, és szerintem mindenki találhat benne legalább egy olyat, amit igazán közel érezhet magához. Vagy olyat, amire először rácsodálkozik, aztán rádöbben, hogy ezek sajnos mindennapos dolgok, csak éppen lehet, hogy velünk nem történtek (még) meg. Őszintén szólva én a novellákért nem igazán rajongok – pont a rövidségük miatt –, de a Kardos ​Margit disszidálnak pont ez az erőssége. Nem írnék mindegyikről, hiszen olvassátok inkább el őket. Ha szeretitek Szentesit, akkor mindenképp, és akkor is, ha legalább csak egy kicsit szimpi az alapján, amit láttok belőle online.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)