2017-12-12

Fredrik Backman – Mi ​vagyunk a medvék (Björnstad 1.)

FÜLSZÖVEG: Van ​egy város valahol az erdő közepén, ahol a tél hosszú, az emberek pedig kemények, mint a jég. Nincs se turizmus, se ipar, se munka, de a remény még pislákol. Van ugyanis valami, ami mindenkit érdekel. Amihez kivétel nélkül mindenki ért. Ez pedig a hoki. Aki azt hiszi, hogy az csak egy játék, nagyon téved. A hoki itt maga a remény. 

Ebben a szezonban mindenki a Björnstad Hockey junior csapatába veti minden bizodalmát. Egy maroknyi tizenévesbe, akikre hatalmas felelősség nehezedik, mert esélyesek arra, hogy visszahozzák a játék és a város dicsőségét. 

Fiúk és lányok, apák és anyák története ez a könyv. Egy csapat története, amely mindennél fontosabb. A férfiasságé és a csoportszellemé. A tehetségé. Családoké. És egy bűntetté, amely olyan hullámokat gerjeszt, akár a vízbe dobott kő. 

Mennyire fontos a győzelem? Mit érünk a csapatunk nélkül? Mit bír ki egy barátság? Hogyan védhetjük meg a gyerekeinket? Backman Björnstad-sorozatának első része egészen más, mint amit a szerzőtől megszoktunk, mégis hihetetlenül ismerős. Ezt a történetet meg kellett írni. Mert nemcsak a björnstadiakról, de rólunk is szól, mégpedig húsba vágóan. Aki egyszer belépett Backman világába, az nehezen szakad el tőle.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Animus Kiadó Kft
Oldalak száma: 384
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 424 g
ISBN: 9789633245446
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2017 
Fordító:Bándi Eszter

SZERINTEM: Fredrik Backman eljutott nálam arra a szintre, hogy tulajdonképpen mindig szerelemmel gondolok rá, írjon bármit is. Mondjuk ezt nem szép dolog kihasználni, teszem azt a Björnstaddal, ami számomra baromi nehezen indult be, de a vége kárpótolt mondjuk mindenért.

A sport nehéz dolog, mármint legalábbis abból a szempontból, hogy a hokival sosem volt közelebbi kapcsolatom, meg tulajdonképpen szerintem az is ritka, ha valaki annyira rajong egy sportért, ahogyan a björnstadiak, hogy ennyire csak a hoki létezzen, az azon kívüli világ meg egyszerűen mintha ott sem lenne. Tulajdonképpen számomra ezért döcögött a könyv eleje, mert ezzel a felfogással, leírással egyáltalán nem tudtam azonosulni, nem tudtam beleélni magam, így aztán tulajdonképpen megérteni sem azt a kavalkádot, amiről Backman ír. Az viszont nagyon megfogott, hogy már az elejétől kezdve elejtett félmondatokban olyan érzéseket és információkat oszt meg, amivel mintha fejbe akarna vágni – ezt pedig az eddigi köteteiben nem ebben a formában intézte, ahogyan a könyv vége felé található extra rövid bekezdések sem voltak rá eddig ennyire jellemzőek, meg hogy kb. kétsoronként karaktert vált, akiről szó van.

Kb. a könyv harmadánál van egy fordulat, ami után számomra lavina szerűen indult meg a cselekmény, és utána alig tudtam letenni is a könyvet. Elfelejtettük a száraz "imádjuk a hokit" leírásokat, egyszerűen csak azt kellett megérteni, hogy a csapat, illetve a többi szereplő életében milyen nagy szerepet játszik a sport, és annak fejében belegondolni, hogy kinek mennyi józan esze van még ahhoz, hogy képes legyen értelmes ember módjára dönteni, viselkedni.

Van egy súlyos központi konfliktus, ami kirobbantja tulajdonképpen azt a szálat, ami a legfontosabb a kötetben, hogy eljussunk ennek a megoldásáig. Rengeteg érzés és életút, sok nézőpont, családi háttér, majd végül előlép az egyetlen ember, akiről az olvasó addig nem gondolná, hogy ő lesz az, aki miatt gyakorlatilag észhez kap a város. Backmannak ez számomra minden szempontból újfajta regénye, hiszen egyáltalán nem morzsoltam el egyetlen könnycseppet sem, és nem váltott ki belőlem az előző köteteihez hasonló heves érzelmeket sem; helyette viszont mélyen elgondolkodtatott arról, hogy mi a jó és a rossz, mi a helyes és a helytelen, és talán akkor is jobb a bátorság, ha a félelem a legerősebb. Backman többi könyve a szívemre hatott, a Björnstad az agyamra, talán így tudom leginkább összefoglalni, amit kaptam tőle.

A Björnstad egy sorozat első része, és kíváncsian várom, hogy hogyan tovább a történetben, na és leginkább marad a 10 év ugrás, vagy ugyan ott veszi majd fel a történet szálát, mint ahol a kamaszokat otthagyta.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)