2017-12-27

Gaál Viktor – Battleground Zero

FÜLSZÖVEG: Nem túl gyakori, hogy valaminek a kezdetét ennyire pontosan hozzá tudod kötni egy bizonyos dátumhoz, különösen, ha ez a valami ilyen gyorsan terjed. November ötödike volt a fordulópont, legalábbis Londonban. 

Az apokalipszis visszavonhatatlanul elkezdődött, a felnőttek kezéből kicsúszott az irányítás – a gyerekek viszont játszi könnyedséggel vették át a kontrollt. 
Gaál Viktor regénye ijesztő képet fest arról a világról, ahol már semmi sincs úgy, ahogy korábban volt, ahol a megtanult minták nem működnek, ahol a valóság minden képzeletet felülmúl, és végérvényesen úgy is marad. 
VIGYÁZAT! BRUTÁLIS, SZÓKIMONDÓ SZÖVEG!

Adam Osburn vagyok. Harmincéves. Londonban élek. Egy pályavesztett kulturális antropológus, könyvesbolti eladó. Sosem akartam Londonban élni, sem könyvesbolti eladó lenni. 

Már nem vagyok az. Ennyi a jó hír. 
Túlélő vagyok. Túléltem az apokalipszist. 
Hallottál az Elysium hálózatról? És Ozy üzeneteiről? 
Nem? 
Az baj. 
Akkor te nem leszel túlélő.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Libri - Insomnia 
Oldalak száma: 539
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 436 g
ISBN: 9789634330462
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2017

SZERINTEM: Elolvastam a fülszöveget, és úgy éreztem, hogy nem lesz probléma ezzel a könyvvel, mert olvastam már hasonlóakat, és alapvetően csúszik a disztópia. No igen, de a stílus nem mindegy.

Valóban, ez az a könyv, ami nekem egyáltalán nem tetszett, és elég sok gondolkodás után rájöttem, hogy a stílusa volt az, ami egészen egyszerűen taszított. Szóval akkor vegyük szépen sorra a dolgokat. Brutális, szókimondó szöveg: ez nem egyenlő azzal, hogy vulgáris, méghozzá sokszor sok helyen indokolatlanul. Néha abszolút nem árt, ha olyat lát az olvasó nyomtatásban, amihez nincs hozzászokva, de nem olyan szinten az arcunkba tolva, ahogyan ebben a regényben jelent meg. Szoktam én is káromkodni, csúnyán beszélni, de nem ennyire, és nem így. Ettől a szöveg és a mondandó nem lesz sem több, sem nyomatékosabb, maximum hiteltelenebb – legalábbis az én szememben biztosan.

A másik dolog, ami engem hihetetlenül zavart, az a magyar szereplő (angol, londoni környezet, alapvetően angol kommunikációval) borzasztó angolsága, ez esetben tört magyarsága. Amíg az arabok tökéletes angolt toltak, addig a magyart alig lehetett érteni, és igen, engem ez frusztrált. Mert vagy legyünk akkora nyelvészeti sznobok, hogy csak annak adjunk tökéletes mondatokat a szájába, aki anyanyelvi (és hozzátenném, ezek az emberek sem mindig beszélnek tökéletes grammatikával, akár angolok, akár svédek, akár magyarok), vagy akkor minden külföldi törje az angolt; ebből viszont rögtön az következik, hogy London multikultisága végett gyakorlatilag megérteni nem lehetne az olvasottakat.

Az alap elgondolás egyébként megállná a helyét a való világban is (mármint nem lenne elképzelhetetlen, hogy egy ilyen hálózat megjelenjen), és ameddig eljutottam az olvasásban, addig így tetszett is, de őszintén megvallom, képtelen voltam befejezni a könyvet a fent leírtak miatt. Elolvastam a végét, mert kíváncsi voltam, de ezzel köszönöm szépen, nekem elég is volt.

A könyv egyébként magánkiadásban jelent meg először az Egyesült Királyságban. Gaál Viktor író, forgatókönyvíró, pszichológus. 2006-ban diplomázott az ELTE pszichológia szakán, majd öt évig Nagy-Britanniában dolgozott tanácsadó pszichológusként. Idővel a londoni magyarok pszichológusává vált, a ’6:3’ című újságban 2009-11 között saját pszichológiai rovatot is vezetett, ’Iránytű a Léleknek’ címmel. 2012-ben a honvágy (és a pocsék angol idő) miatt mégis visszaköltözött Budapestre. (forrás: Wiki)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)